Ártalma elsősorban abból ered, hogy a rovar nyálmirigyének véralvadásgátló, értágító és
viszketést kiváltó anyagokat tartalmazó váladéka az emberi szervezetbe jutva
bőrizgalmat, duzzanatot és gyulladást okoz. Csípése iránt az emberek érzékenysége
különböző, egyesek arra különösen intenzíven reagálhatnak, mások viszont nem is érzik.
A fájdalmatlan szúrás az alvó embert legtöbbször a takaróval nem fedett testrészeken (pl.
nyakon, vállon, felkaron, csukló-, könyök-, lábszár- és bokatájékon) éri. A csípést kis piros
folt jelzi, a fájdalom és a viszketés csak órák múlva jelentkezik. Érzékeny személyeknél a
csípés erős viszkető és égő érzést vált ki, és hólyagok is kialakulhatnak, csalánkiütés-szerű
tünetek kíséretében.
A viszketés és a vakarózás gátolja a pihenést, ennek következtében a nyugodt alvást, így
fáradtságot, szellemi és fizikai leromlást okoz, valamint csökkenti az ember ellenálló- és
munkaképességét. A vakarózás során a bőrbe skarifikált baktériumok másodlagosan
bőrgyulladást idézhetnek elő. Az ürülék allergizáló hatása egyértelműen igazolt.
A rovarok bűzmirigy váladékának jellegzetes szaga pedig kifejezetten kellemetlen, zavaró
lehet.
Fertőző betegségek terjesztésében játszott szerepe nem igazolt (biológiai vektorként nem
kompetens).

Érzékszervei fejletlenek. Az embert a hő- és párakülönbség alapján csak igen kis távolságból találja meg. A vérszívásra alkalmas helyet a szívókája végén található érzékszervével tapogatja ki. Több alkalommal próbálkozik, míg a kedvező helyet megtalálva a lárva 3 perc, az imágó 10-15 perc alatt teleszívja magát. A vérszívás azonban kiéhezett állapotban 30 percig is eltarthat és utána a rovar azonnal rejtekhelyére húzódik vissza. A táplálkozás gyakorisága a hőmérséklettől függ, melegben 2-5 naponként, hűvösebb időben hetenként szív vért. Jellemzően éjjel szívnak vért, de az éhes poloskák nappal is támadhatják a gazdaszervezetet. A fő ártalmat okozó imágók számukra optimális körülmények közt 2-3 naponta, mintegy 10-15 percig tartó vérszívás céljából keresik fel gazdaszervezetüket. Azonban az ivarérett alakok jól tűrik az éhezést: táplálkozás nélkül akár 4-6 hónapig(!) is életben maradnak, bár a peterakás ekkor szünetel. A nőstény az első vérszívást követően kész a párosodásra, majd megkezdi a peterakást; élete végéig naponta 1-5 petét rak le jellemző búvóhelyein. A megtelepedés kezdeti fázisában csak a hálóhely közelében fedezhetjük fel, azonban kitűnő rejtőzködő képessége miatt ez nem könnyű feladat. Jelenlétére elsősorban a reggel felfedezett csípésnyomok és a viszketés hívja fel a figyelmet. A megtelepedés utáni 2-3. héttől kezdődően már nem csak a csoportba tömörülő élő rovarokat, hanem a levedlett lárvális kültakarókat, valamint barnás-fekete ürülékfoltjaikat is felfedezhetjük. Ha ekkor nem történik hatékony védekezés, a poloskák teljesen „belakják” a helyiséget, és minden padló- és falrés, repedés búvóhelyükké válik, nyomuk pedig felfedezhető a tapétán, a falakon, a függönyön és a kárpitokon is.
Legerősebben fejlett ösztöne a fénytől való irtózás, ezért rejtett életmódot folytat. Nappal hasadékokban, résekben, nyugodt, sötét, szűk, védett helyeken tartózkodik. A levegőmozgás iránt kifejezetten érzékeny, a hangoktól is visszariad, ezért huzat- és zajmentes helyeken húzódik meg, olyan mélyen, hogy háta és hasa is a rejtekhely falával érintkezzen. Mindig menekülésre készen, fejjel kifelé helyezkedik el. Vérszívó útján minden neszre, légmozgásra, vagy fényre azonnal reagál, a felületre lapul és igyekszik vissza búvóhelyére. Sajátos jelenség, ha a falon mászó állatra ráfújunk, azonnal a felületre lapul. A kínzó éhezés védőösztöneit csak kivételesen nyomja el. Búvóhelyei rendkívül változatosak. Szívesen vándorol felfelé, ezért gyakran a képek és fali tükrök keretének, illetve függönytartók, villanykapcsolók és villanyvezetékek hézagaiban, bevert szögek nyílásában, csillárok felfüggesztési helyeinél, a felső ablakkeret, vagy a falrések között tartózkodik, de ágyak és a kárpitozott bútorok hézagaiban is elrejtőzhet, sőt meghúzódhat könyvek között is. Kevésbé szereti a hideg érzetet keltő fémtárgyakat, valamint a szövetet, a ruhát és a fehérneműt, mert azok szálaiba lába beakad. Búvóhelyére rakja petéit, ott emészti a vért, fejlődik, vedlik és éli szerelmi életét. Társas lény, a búvóhelyen csapatosan található. Ha túlszaporodás miatt búvóhelyük csökken, a falon csoportosan, szegletekben, horpadásokban, de lehetőleg fajtársainak árnyékában helyezkednek el. Elég gyorsan mozog, percenként 1 m utat tesz meg, de veszély esetén ennél gyorsabban szalad. A sima és a függőleges felületen egyaránt jól mászik. Az egyszer megtett utat felismeri és a vérszívás után azonos úton halad búvóhelyére. Legkedvezőbb számára a nyári 25-30 oC meleg, ennél magasabb hőmérsékleten, különösen párás környezetben életfeltételei azonban jelentősen romlanak. 10-12 oC hőmérséklet alatt mozgását beszünteti, azonban a hideget, a 0 – -6 oC közötti hőmérsékletet fél évig is elviseli. A levegő páratartalmának ingadozása iránt meglehetősen közömbös, életét csak a szélsőségek befolyásolják. Igen száraz levegőben vedlés közben a lárvák egy része elpusztul, párás helyen pedig gombabetegségnek esik áldozatul.
Döntően passzívan, jellemzően használati tárgyak (pl. használt bútor, festmény, dísztárgy, antikvár könyv, ruha, bontásból, illetve lomtalanításból származó építkezési faanyag stb.), valamint az ezeket rendszeresen szállító járművek közvetítésével terjednek. Utazásaink során a fertőzött szállodai szobából poggyászunkban is hazavihetjük az ágyi poloskákat. Aktív terjedésükre leginkább panel technológiával épített házakon belül, társasházaknál az egyes lakások között kell számítani, villanyvezetékek, fűtéscsövek átvezetésére szolgáló faláttöréseknél (ezt a hatékony védekezés megtervezésekor figyelembe kell venni).

● Ágy, ágykeret, ágytámla, fejtámla mögötti rész
● Matrac, matrac szegélye
● Párnák, takarók
● Éjjeli szekrény belseje, hátoldala, fiókjai
● Ágyhoz közeli lambéria, faliszőnyeg és annak szegőlécei
● Ágyhoz közeli bútorok, pl. szekrények belseje és hátoldala
● Bútorok illesztékei
● Asztalok és székek
● Kárpitozott bútorok (bútorhuzat varratai, rojtok)
● Padlón és falon levő rések, repedések
● Tapéta szegélyei és hibái
● Nyílászárók keretei és szegőlécei
● Képkeretek, falitükrök illesztései, illetve ezek hátsó oldala és a fal közötti terület
● Függöny, szalagfüggöny és ezek hajlatai
● Függönykarnis
● Parketta csatlakozások, szegőlécek alatti terület
● Elektromos kapcsolók és dugaljak, illetve ezek dobozai (ÁRAMTALANÍTÁS!!!)
● Elektromos készülékek (telefon, TV, rádió)
● Távirányítók, különösen azok elemtartó rekeszei
● Füstérzékelő
● Álmennyezet és illesztései

Cimex lectularius

Ágyipoloska

Tovább

Irtása

Az ágyi poloska rejtett életmódú rovar. A hatékony irtáshoz offenzív (támadó) módszer alkalmazása szükséges, célszerű kombinált kezelést alkalmazni. A tartós méregmező létesítése kellő alapossággal történjen (célzott sávpermetezés, rés -és repedéskezelés). Kiűzőszer alkalmazása (hidegköd-képzés) erőteljesen ajánlott! Az ölőhatás gyorsítására füstképzés-légtértelítés alkalmazható. A kárpitozott bútorok, illetve a búvóhelyként szolgáló elektromos szerelvények kezelése csak porozással történhet. (Utóbbi esetben az áramtalanítást ne felejtsük el végrehajtani!) A rezisztencia kialakulásának megelőzése érdekében érdemes rovarfejlődés gátló hatóanyagú készítményt is alkalmazni (ha önmagában alkalmazunk ilyen hatóanyagot, akkor gyors ölőhatásra nem számíthatunk, ezért célszerű pl. szintetikus piretroiddal kombináltan bevetni). Ágyi poloska esetében ismételt irtásra nagy valószínűséggel szükség lesz. Léteznek lakossági felhasználásra szánt készítmények (felületkezelő aeroszol palack, rovarirtó permet stb., de az ágyi poloska elleni hatékony fellépéshez szakértelem és alaposság szükséges.