A darazsak a hártyásszárnyúak rendjébe tartózó rovarok, két pár szárnyuk van. A társas redősszárnyú darazsak egyéves családokban élnek. Fajtól függően 100-200 (a német darázsnál több ezer) rovar alkot egy-egy családot, melyet egy királynő, hímek és dolgozók alkotnak. A fészek fajtól függően más-más alakú és elhelyezkedésű, építőanyaga általában farost, amelyet pépessé rágnak, és nyálukkal elkeverve teszik ragadós állagúvá. A papírszerű anyagból felépített fészek változatos helyeken pl. a talajban, növényeken, faodvakban, háztetők alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között található. A család szaporodásával párhuzamosan fészkeiket szélesítik. Fészkeik hatszögletű sejtjeit egy vagy több sorban építik, és sokszor beburkolják. A lárvák a vízszintesen álló sejtekben fejlődnek, és a dolgozók főként széttépett, összerágott rovarokkal táplálják őket. Bábozódáskor a dolgozók a sejtet lezárják. Általában könnyen támadnak meg állatot és embert. A fészkük bejáratához őröket állítanak, amelyek a betolakodókat megtámadják. Fullánkjuk segítségével mérget juttatnak az áldozat testébe. Fullánkjukat nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök és az ember bőréből is sérülés nélkül vissza tudják húzni, így akár többször is képesek szúrni. A potroh a torhoz rendkívül mozgékonyan ízesül, így fegyverüket minden irányban használhatják. Melegben, kánikulában a fokozott anyagcsere miatt elevenebbé, tolakodóbbá válnak. Táplálékuk fehérje (pókok, rovarok, elhullott állatok) vagy gyümölcs, hús és szerves hulladék. Előszeretettel dézsmálják meg az emberi táplálékot és italokat. Csak a megtermékenyített anya (királynő) telel át, a többi darázs ősszel elpusztul.