A társas redősszárnyú darazsak egyéves családokban élnek. Az elnevezés a Polistinae (pl. déli papírdarázs) és a Vespinae (pl. lódarázs és német darázs) alcsaládokat foglalja egybe. (A többi alcsalád fajai csaknem kivétel nélkül magányos darazsak, nem társasak, elpusztításuk nem célunk, többségük védett is lásd.: Óriás tőrösdarázs)
Fajtól függően 100-200 (a német darázsnál több ezer) rovar alkot egy-egy családot, melyet egy királynő, hímek és dolgozók alkotnak.
A fészek fajtól függően más-más alakú és elhelyezkedésű, építőanyaga általában farost, amelyet pépessé rágnak, és nyálukkal elkeverve teszik ragadós állagúvá. A papírszerű anyagból felépített fészek változatos helyeken pl. a talajban, növényeken, faodvakban, háztetők alatt, fa-, tégla- vagy kőrakások között található. A család szaporodásával párhuzamosan fészkeiket szélesítik. Fészkeik hatszögletű sejtjeit egy vagy több sorban építik, és sokszor beburkolják.
A lárvák a vízszintesen álló sejtekben fejlődnek, és a dolgozók főként széttépett, összerágott rovarokkal táplálják őket. Bábozódáskor a dolgozók a sejtet lezárják. Táplálékuk fehérje (pókok, rovarok, elhullott állatok) vagy gyümölcs, hús és szerves hulladék. Előszeretettel dézsmálják meg az emberi táplálékot és italokat. Csak a megtermékenyített anya (királynő) telel át, a többi darázs ősszel elpusztul, de védett helyen a dolgozók is áttelelhetnek.
Kora tavasszal, ahogy az időjárás enyhül, a királynő felébred téli hibernációjából, megfelelő helyet keres, majd nekilát a fészek megépítéséhez. Itt maga neveli fel az első dolgozó generációt, amik kikelés után tovább építik a fészket és gondozzák a petéket. A királynő ekkor már csak a peterakással törődik.
A fészket aktívan védik, bolygatásra vagy akár közeledésre is agresszíven támadva reagálnak. Fullánkjuk visszahúzható, többszöri csípésre alkalmas, mely rendkívül fájdalmas, allergiás reakciót vagy akár anaphylaxiás sokkot is kiválthat. Melegben, kánikulában a fokozott anyagcsere miatt elevenebbé, tolakodóbbá válnak.
Életmódjukból fakadóan látható, hogy minél előbb célszerű védekezni a darazsak ellen, hisz csak a királynő vagy egy kisebb fészek elpusztítása sokkal kisebb veszéllyel és költséggel jár, mint egy, akár több ezer főt számláló kolónia kiirtása.
A megelőzés történhet csapdázással, mely a fészket rakni készülő királynőt elfogja, vagy tartós méregmező létesítésével a kritikus helyeken (padlástér, eresz, faház vagy fészer, ablaktokok és redőnyök stb.).
